Egy olyan kellékkel foglalkozom most, ami döntően befolyásolja a művelet lelki végeredményét. Pontosabban: kellemes szájízzel szállunk-e le a wc-ről, avagy sem. Nem mindegy ugyanis, mivel takarítjuk magunkat....

Mindenekelőtt foglalkoztat a téma, hogy ha elmegyek egy boltba, bevásárlóközpontba, mennyi, de mennyi földlakót látok, amint WC-papírt vásárol. Ez az a termék, amiből sosem 1 darabot vesz az ember - egyáltalán: létezik egydarabos kiszerelésben, lehet csak 1 darabot venni? Van belőle 4 darabos, akad 10 darabos, s ki tudja még, mekkora bálákban is meg lehet venni egy-egy jóképű Metroban. S mivel sokan vásárolnak sokat, sokszor, feltételezem: használják is, bőven.

Jómagam a három rétegűre esküszöm. Az már elég az üdvösséghez. A kétrétegű egyszerűen vékony, nem jó, szar. Ismerős a helyzet, ugye, amikor a középsőujjad véletlenül találkozik az ánuszoddal? Erről beszélek akkor, amikor azt elemzem, milyen élményekkel gazdagodva fejezzük be tevékenységünket az illemhelyen, hiszen ha találkozik, az örömfaktor jelentősen csökken...

Ügyes marketingfogás ugyanakkor a gyártók részéről, hogy szagokkal, vagy fogalmazzunk szebben: illatokkal próbálják feldobni a papírokat, ezzel sarkallva az embert arra, ugyan vegye már meg a kamilla illatút, mert azzal a pottyantás után mennyivel kellemesebb érzés már kitörölni a fenekünket! Persze... Én speciel ennek "nem dőlök be"!

Ti hogyan látjátok ezt a kardinális kérdést? Mik a véleményetek, tapasztalatotok?