Ahogy a blogmottóban olvasható: ha menni kell, akkor menni kell. A munkahelyen is. Bizony, gyakran előfordul, hogy nem tudjuk hazavinni és a popsinkkal otthon kényelmesen bejáratott ülőhelyen világra hozni a jövevényt, hanem kénytelenek vagyunk a többedmagunkkal együtt használt irodai kabinban életet adni a salakanyagnak. Miközben pénzt keresünk. De mennyit is? Ennek jártunk utána.
A Googel Analytics beállításánál egy nehéz kérdéssel kellett megküzdenem...
Az ismert ember kakál c. sorozatunk második részében Schobert Norbertné, született Rubint Réka képzeletbeli trónolási szokásaiba pillantunk bele.
"Miért csapod le az ülőkét? Nem igaz, hogy nem tudsz odafigyelni!" - hangzott a szülői dörgedelem. Való igaz, sokszor kicsúszik a kezünkből az a nyamvadt deszka, s szól nagyot, hirtelen ijedelmet okozva. Na de mi a megoldás?
Következzen most egy vendégposzt! Eme kurrens árut egy hölgy barátunk, magát Kakafóniának elkeresztelvén alkotta meg számunkra. Fogadjátok szeretettel!
A nők elvileg nem kakilnak. A szépek meg pláne nem. Nos, munkahelyi történetem főszereplője aligha tartozik az utóbbi kategóriába, ezért talán megbocsátható, amit tett.
Új sorozatunkban híres emberek képzeletbeli vécézési szokásait járjuk körül. Első páciensünk Fekete László.
Régi munkahelyemen történt. Mindig vicces kollégám tréfájának lettem ártatlan áldozata. Történt ugyanis, hogy nem bírtam tovább tartani a tarthatatlant, kénytelen voltam félrevonulni.
